Az elmúlt huszonhárom év gyorsan elszaladt. Újra megmutattuk
egymásnak és a világnak, milyenek vagyunk, mi magyarok. Ilyenek vagyunk:
egészében nem jobbak, nem rosszabbak, mint mások, csak valahogy mégis valamiben
elmaradtunk a világtól…. Nem tudom
pontosan megmondani, hogy hol, mikor és miben, de valamiben elmaradtunk…
A történelem ordítja tanulságait, hiába hangosan, a már
megsüketült emberek nem tudják meghallani… persze ha tudnák, akkor sem nagyon
akarnák…
Az emberek többségét bezárja, gúzsba köti a jövedelem és a
pénz hiánya. Ezért az öröm, az „édes élet” helyett a nyugtalanság és a
neurotikus tünetek győzedelmeskednek a mindennapokban…
Időnként úgy látszik, nincs igazság a földön, inkább csak
lehetőségek vannak… Ugyanakkor, ha néha
éreznénk, hogy Isten igazságot tesz, ez számítana egyáltalán valamit az Isten
és az ember együttélésében..? Nehéz kérdés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése