Ha az ember már annyira tapasztalt, hogy semmi sem lepi meg, minden
„meglepőt” rögtön ki tud számítani, helyére tud tenni… tehát a
meglepetés pillanatában megszűnik a „meglepő”… szegényes élete lesz,
egyszerűen kimarad az élmények, a tünemények világából…
Vigyázni kell a magányos csendben éléssel… ha a csendet fokozzuk, és a
magányt mélyítjük, egy ideig izgalmas és érdekes életük lehet, de
később különössé és félelmetessé válunk… nincs más út:
barátokat/társakat kell találni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése